Meghalt Homoki Géza

67 éves korában ment el.

20141207_homoki2

Váratlanul hunyt el a Szegedi Bokorugró SE tagja. Korábban versenyzőként első osztályú szintig jutott és versenybíróként is tevékenykedett. Tájfutó pályafutása során a Budapesti Pedagógus, a BSE, a Postás SE és a BEAC színeiben is versenyzett.

Kéki Miklós, akivel több klubban is együtt futott, így emlékezik rá:

“1973 júliusában találkoztunk először, mikor lementem a Vadaskerti úti iskolába, ahol a BSE tájfutói tartottak edzést. Kissé mindenki meglepőnek tartotta, hogy 21 évesen kisebb előismeretekkel szeretnék ezzel a sportággal foglalkozni. Igazán sok segítséget támogatást kaptam az akkori felnőtt csapattól (János, Marci, „Picike”, Géza). Géza gyakorlatilag nem hagyott ki edzést, így rengeteget futottunk együtt. Adyliget, Nagykovácsi, Rózsika-forrás, vagy a vadaskerti parkolónál tartott résztávos és memória edzések mind-mind közös élmények.

Pedagógusként is rengeteget tanulhattunk tőle. A BSE-be később érkezőkkel (Honfi Gábor, Lovász Márti, Takács Ági, Kónya Laci) is pillanatok alatt megtalálta a közös hangot. Többen azóta más egyesületben versenyezve is kapcsolatban maradtak vele. Géza igazi csapat ember volt. Váltóban, csapatban mindig  maximálisan teljesítette a taktikai utasítást (még ha képletesen bele is halt). A BSE utáni időszakban is maradt a sportágban szeniorként.

A politikai visszásságokat már a 70-es években sem hagyta szó nélkül. „Kiskorú” (Kónya Laci)  ezidőtájt nevezte el nyugatnémet szakos nyelvtanárnak. A rendszerváltás idején is tevékeny volt, majd azt követően budapesti képviselőként tevékenykedett. Később a német nyelvtudását kamatoztatva Németországban majd a svájci magyar nagykövetségen dolgozott. Ebben az időszakban is, amikor tehette versenyezett.

Nyugdíjazását (melyet nehezményezett) követően ismét versenyzett, de mindig a családja érdekeit szem előtt tartva. Felesége Ági a nagyobb versenyekre elkísérte (BSE-ben még Ági is ismerkedett a tájfutással).

Két és fél éve, mikor újra kezdtem tájfutni, Géza hívott a Szegedi Bokorugró klubba. Azzal bíztatott, hogy a Homoki, Kéki, Blum csapattal jók leszünk. A 2013-as váltóbajnokságon első futóként szokásosan jól ment és Homoki, Kéki, Kéri Gerzson összeállításban F 185 kategóriában 3. helyezést értünk el. 2013. évnek csapat szempontjából nagy reményekkel vágtunk neki mindketten.

Sajnos idén tavasz óta sokat volt sérült. Különböző fájdalmai voltak, orvosokhoz járt. Így keveset találkoztunk, többnyire csak leveleztünk. Végre októberben egy hosszú levélben boldogan írta, hogy meg találták a baj okát: térd középszalag szakadás, és azzal biztatták, hogy biztosan tud majd futni újra. Akkor várta az orvosi véleményt a kezelés módjáról. Én is vártam a jelentkezését. Helyette egy döbbenetes emailt kaptam: „Géza váratlanul elhunyt”.

Hát ez tényleg váratlan volt!

Én még mindig nem találom a búcsú szavait, ezért szeretném idézni Honfi Gábor tájfutólistára feltett írását: „Géza soha nem lett válogatott, de 60-70-es években az akkori Budapesti Pedagógusban, majd BSE-ben edző partnere volt futóedzéseken a novemberben ünnepelt világbajnokunknak, Sacinak; a VB bronzérmes Sőtér Jánosnak és még többünknek, akik válogatottakká válhattunk dr. Vittek Lajos keze alatt. Köszönjük, hogy velünk voltál Géza! Nyugodj békében!”

Homoki Géza hamvait 2014 december 19-én 10:30 órakor  a Farkasréti temetőben helyezik végső nyugalomra.