20160303_skio

Orosz nap

Az aranyak fele hozzájuk került.

A mai napon Obertilliachban középtávú futamokkal folytatódott a Sítájfutó Felnőtt EB, Junior VB és Ifi EB. Először az ifik rajtoltak 11 órakor, majd őket követték a juniorok, és végül a felnőttek zárták a sort kora délután.

Az ifi lányoknál az 5.1 km-es pályát az orosz Alekszandra Ruszakova nyerte 24:21-es győztes idővel, őt nem meglepő módon két finn leány követte, Bianka a 40. helyen ért be. A fiúknál a svájci Nicola Müller a sprinthez hasonlóan ma sem talált legyőzőre.

A juniorok mezőnyében a lányoknál a finn Tuuli Suutari simán nyert; a fiúknál Szergej Gorlanov állt a teljesen orosz dobogó legfelső fokán 6.8 km-es pályán 30:15-ös idővel, ezzel is igazolva, hogy ma igazán jó körülmények és gyors hó várta a versenyzőket. Szász Botond a 39. helyen végzett.

A felnőtt EB napsütésben a férfiaknál délután 13:30-kor, míg a nőknél 14 órakor tömegrajttal kezdődött. A férfiaknál az aranyérmet hétfő után újra a 30 éves norvég Lars Moholdt zsebelte be: 22 másodperccel előzte meg az orosz Andrej Lamovot, 23 másodperccel pedig a svéd Erik Rostot. És a lényeg: a 9.3 km-es pályán 45:50 perces időt száguldott a norvég.

A felnőtt nőknél meglepetésre nem Tove Alexandersson nyert, hanem az orosz riválisa, Marija Kecskina, aki a 7.7 km-es pályát 37:51-es idővel teljesítette, és így 45 másodperccel megverte Alexanderssont. Harmadik helyen megint egy orosz hölgy, Tatjána Oborina ért be. Talán sokak meglepetésére negyedik a cseh Hana Hancikova lett 1:59-es lemaradással. Tudom, hogy Hana vérprofi, de azért ritkán látni az első hatban nem skandináv, orosz és kazah (Olga Novikova személyében) versenyzőt.

Tamás Bianka beszámolója a napról:

“Ma sem hazudtolták meg magukat az osztrák rendezők… 10 órás rajt helyett, 11 órakor indultam tömegrajtban. Már a tömegrajt gondolatától rosszul voltam, de egész jól kijöttem belőle végül. Nem vagyok az az agresszív típus. A rajt előtt kb. 1 perccel megkaptuk a térképet, aztán 15 másodperccel előtte pedig betehettük a térképtartóba és nézhettük. Sokat vacakoltam a berakással, így főleg azzal ment el az időm. Rajt után nem találtam a térképen az egyes pontot. Nagyon rossz volt a pálya berajzolása, alig láttam az áthúzásokat és a számokat. Mindenkinek az első pillangó közepe volt a kezdő pontja. Már arra a pontra elkezdődött a lökdösődés. Hárman mentünk egymás mellett egy emelkedőn, és hiába látták, hogy gyorsabb vagyok tőlük, csak nem engedtek el. A két pillangónak a központi pontjánál két SI doboz volt. De az elején megálltak a két doboznál térképet nézni, így blokkolták azokat. Az első pillangó után még teljesen jól álltam, sokan voltak mögöttem. Aztán sajnos csináltam egy hülyeséget, amivel rendesen visszaestem. Kerültem egy nagyot a sífutópályán, nem vállaltam be a patakon átmenő kis hidat szaggatott úttal. Ez hiba volt. A következő pont szintén egy pillangónak a belseje volt. Rossz pontra indultam el, ugyanis a közepén lévő pont felett volt még egy pontom, és azt hittem az a központja. A számok miatt teljesen félreérthető volt. Az tűnt furcsának, hogy szembe jön velem mindenki. Ezután még csináltam egy kisebb butaságot, de ekkor már mindegy volt.

A pálya vége felé felküldtek minket egy hosszú emelkedőn, aminek a tetején volt egy pont. Láttam, hogy előttem van egy osztrák és egy román is. Egy észt pedig hátba csapott és elment mellettem. De fent a pontnál már megint együtt voltunk. Aztán beértük a románt is. Hárman mentünk az utolsó előtti pontra. Elmentem a pont mellett, de nem csipogott a dugókám. Szóval vissza kellett mennem. Nem volt szerencsém. Pedig ha ez nincs, akkor lehet le tudtam volna őket hajrázni. Így 40. lettem 37:34-gyel. Jó érzés volt, mikor vissza tudtam zárkózni az észtre és aztán együtt értük be a románt. Még jobb lett volna, ha sikerül megelőznöm őket.”

Szivák Ildikó