20170619_sindelypal

Meghalt Sindely Pál

Hetvenéves volt.

Felföldi Károly búcsúzik tőle:

“Vasárnap reggel váratlanul elhunyt sporttársunk, Sindely Pali. A Békés megyei Csabacsűdön született, a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Érettségi után felvételt nyert a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karára, ahol 1971-ben középiskolai matematika-földrajz szakos tanárként végzett. 1970-ben házasságot kötött Michel Ágnes vegyésszel. Egyetemi doktori fokozatot 1979-ben szerzett az egyetem Éghajlattani Tanszékén.

Végzés után a szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola lett munkahelye, itt tanított nyugdíjba vonulásáig. Először kollégiumi nevelőtanárként tevékenykedett, majd végzettségének megfelelően matematikát és földrajzot oktatott. Precíz, szigorú, következetes, de megértő tanárként tartották számon, diákjai szerették, tisztelték. Nyugdíjba vonulásakor így vallott pályájáról: ‘A tanári pályám során nemcsak tudásom adtam át tanítványaimnak, hanem műveltséget, emberséget is. Példamutató, jellemformáló magatartásommal, szeretetemmel is neveltem. Segítettem abban, hogy hogyan kell az életet emberi értékekkel megtölteni. Munkám belevegyült a mindennapokba, de olykor ki is emelkedett azokból. A szüntelen változásban a szokások, módszerek, elvárások folyton változtak velem szemben is, de mindig kész voltam együtt gondolkodni, együttműködni, megújulni’.

Egyetemi évei alatt kezdett a sporttal komolyabban foglalkozni. Először a SZEAC-ban II.oosztályú futó atléta volt, közép- és hosszútávon versenyzett, majd kollégiumi szobatársai révén ismerkedett meg a tájékozódási futással és 1967-ben leigazolt. Klubjai a SZEAC, a SZEOL, a Szegedi Kinizsi, a Szegedi Bokorugró TSE és a SZVSE voltak. Szorgalmas versenyző volt, a 70-es és 80-as években a versenyidőszakban hétvégeken sohasem lehetett otthon találni, mindig versenyen volt. Saját bevallása szerint volt, mikor évente 50-60 versenyen is indult. Mindegy volt neki, kis verseny vagy nagy verseny, mindegyiket komolyan vette. Talán nem tartozott a szorosan vett élmezőnyhöz a felnőtt korcsoportban, hiszen nem rendelkezett I. osztályú minősítéssel, de megbízható, precíz versenyző volt. És a szenior korosztályba öregedve sem hagyta abba, sőt ekkor bontakozott ki igazán, több országos bajnokságot, dobogós helyezést ért el, sokszor igen rangos mezőnyben. Külföldön is sokat versenyzett, a skót felföldtől a svéd lápig. Büszke volt az 1990-ben megrendezett göteborgi O-Ringen közel 300 fős F40 kategóriában megszerzett összetett második helyére. Egy vele készült 2007-es interjúban azt mondta, hogy addig kb. másfélezer versenyét vitte fel a számítógépébe, bár az első évek versenyeiről nem maradtak dokumentumai.

A versenyzésen kívül más módon is részt vett szeretett sportága életében. Szakosztályvezetőként, versenyintézőként működött a SZEAC-ban, a SZEOL-ban, a Szegedi Kinizsiben, a szegedi Tiszaparti Gimnáziumban, a SZVSE-ben. Iskolájában a tanítványai sokaságával ismertette meg a sportágat, létrehozva egy hosszú évekig jól prosperáló szakosztályt. Segédedzői képesítést szerzett, versenybírói tanfolyamot végzett, a 80-as évek közepétől már I. osztályú versenybíró volt. Sok megyei versenyen szerepelt különböző versenybírói beosztásban. Számos országos versenyen, bajnokságon, Hungária Kupán volt precíz, következetes ellenőrző bíró. Versenyzőként is sokat dohogott a sebtében összecsapott, rosszul szervezett versenyeken, versenybíróként a legkisebb kilengést, pontatlanságot sem engedte.

Több évig tagja volt a Csongrád Megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnökségének, tevékenyen részt vett a megyei sportélet szervezésében. Egy cikluson át tagja volt az MTFSz elnökségének. Hosszú ideig tevékenykedett a Szenior Bizottságban, nagy érdemei voltak a szenior versenyzés mai formájának kialakításában. Több, mint 10 térkép elkészítésében működött közre egyedüli vagy társszerzőként. Számos beszámolója, értékelő cikke jelent meg a szaksajtóban. Egyik szerzője és egyben szerkesztője volt a megyei tájékozódási futás történetét bemutató 3 kötetes munkának. Sokoldalú munkásságát az MTFSz 2002-ben Ripszám Henrik emlékéremmel, 2009-ben a Tájékozódási Futásért kitűző bronz fokozatával ismerte el. 1984-ben az OTSH Kiváló Társadalmi munkáért oklevelet kapta meg.

Hogy milyen ember volt, mint sporttárs? Azt hiszem elmondhatjuk, hogy örökké mosolygós, szinte mindenkit ismerő, mindenkivel barátságos viszonyt fenntartó ember volt, bár a kapott tüskéket nehezen emésztette meg (mint annyian mások is). Két évvel ezelőtti műtétje után a múlt évben a Tőle szokásos versenylétszáma kevés volt, az idén boldogan tervezgette, hogy első éves 70-esként majd jól odacsap a mezőnynek, és ez az eddigi tavaszi versenyeken realizálódni is látszott.

A hatvanadik születésnapján készült interjúban (megjelent a Tájoló 2007/1. számában) így vallott szeretett sportágáról: ‘Szeretem a természetet, a szép tájakat, főleg az erdő életét, valamint nagyon szeretek utazni. Olyan jó érzés fog el, ha a versenypályán az ellenőrzőpontokat hiba nélkül fogom meg. Ez a sportág sok újat ad számomra még ma is, önállóságra tanít, mivel magamnak kell eldönteni, hogy merre kell menni, melyik a rövidebb út, s hol biztonságosabb. Amikor térképet és tájolót veszünk kezünkbe, akkor az valami örömteli érzés. Az igazi élmény, a sportágunk szépsége verseny közben vár bennünket, amikor sporttársainkkal együtt versenyzünk. A tempó, az már lassabb, mint évtizedekkel azelőtt. De a lelkesedés, az még a régi, mintha ezáltal is igyekeznénk az idő múlását lassítani.’

Kedves Pali! Váratlan halálod felfoghatatlan és mellbevágó! Hiszen még annyi verseny várt volna rád, és mennyi kiadatlan dokumentum pihen számítógépedben.

Nyugodj békében, búcsúzik Tőled a magyar tájfutók közössége!”