20170630_eyoc7

Gárdonyi Csilla Európa-bajnok!

Jónás Ferenc bronzérmes rövidtávon.

Álomszerűen kezdődött az Ifjúsági Európa-bajnokság a magyar csapat számára, az első számban rögtön két érmet sikerült szerezni, egy aranyat és egy bronzot.

A csapatot kísérő Zsebeházy István beszámolója:

“Érem-zivatar a szlovák Katmanduban – Ifi EB 1. nap, Sprint futam

Ma délelőtt harsant fel Közép-Szlovákia hegyormai között a tavaszi idény utolsó és egyben legheroikusabb áriája, a serdülő-ifi válogatott bokrétaünnepeként jegyzett Ifi EB, Besztercebánya központtal. A magyar csapat erejét mutatja, hogy papír forma szerint eleve jó néhány pofont beígértünk Európa legjobb ifjainak, és süldő gladiátoraink ennek szellemében nem is nagyon sáfárkodtak erejükkel, a név kötelez jelszóval már az első napon megcibálták a ‘nagy nemzetek’ bajszát.

Sprint számmal indult a 3 napos derbi és rögtön kicsit odébb is cipeltek minket Selmecbányára a rendezők, mert ott sokkal véresebb falatokkal tudták megkínálni a kontinens fiataljait. A terepről – ha már szóba került – annyit érdemes tudni, hogy térkép alapján első ránézésre egy nepáli serpa is megnyalná a 10 ujját a látványtól, eleve egy permanens barna alap színre kellett volna nyomni a térképet és körző hegyével néhány üres járatot húzni bele, mert itt-ott tényleg nem értek egybe a szintvonalak. A szlovák hóhérmunka azért alapvetően kedvezett nekünk, vagy legalábbis semmiféle hátrányunk nem volt a rettegett skandinávokkal szemben. Sőt, a négy kategória legjobb 10 helyezettje közé (tehát 40 versenyzőből) mindössze 6 skandináv tudott odaférkőzni, míg mi 7 versenyzőt jegyezhettünk TOP 10-be, és ne felejtsük el, hogy ők ezt 4 különböző nemzetből hozták össze! A sprint persze más kávéház, de van egy olyan érzésem, hogy a holnapi normáltávon sem fognak szégyenben maradni a magyar játékosok. Eddig példás és professzionális a hozzáállásuk.

Ami a mai részletes történéseket illeti, azt hiszem felesleges a teljesség igényére törekedni, aki már látott sprint versenyt, az tudja, hogy milyen zakatolós azt nézni is, de azért pár szóban: Gera Tibi és Vinicz menedzselte a mieinket a rajtkaranténban, amit alaposan eldugtak a tiltott terep szélén lévő, valami szlovák nemzeti kincsek múzeumára hajazó kertben – ahol az is kiderült, hogy a töröknek anno behódolt ez az ország is – ahol tökéletes, kissé klímaidegen hűvösben hangolódhatott mindenki. Jenő és jómagam a célban lót-futottam az eredmények és a mieink után. A célnak helyet adó vár oldalából remek kilátás nyílt a szemközti hegyoldalra, ahonnan hozzánk is elhallatszott a versenyzők halálhörgése. Gárdonyi Csilla a 4-es rajtidejével is hozta a kötelezőt, az időeredményét látva úgy éreztük, ő már kinőtte Európát is. Már-már izgulnunk sem kellett érte, mikor a mezőny ¾-e még el sem rajtolt. Jónás Feri a másik favorit versenylovunk is megtette, amit a haza és a párt megkövetelt, egy apró málőr fosztotta csak meg az aranytól. De végtelen sportszerűséggel viselte ezt is, nem próbálta másra hárítani a saját csacskaságát. Vanda 4., Szabó Marci 7., Zsófi 9. illetve Bujdosó Zoli és Ormay Misi (utóbbi a rendkívül masszív F18-as mezőnyben) 10. helye prezentálta, hogy a magyarok nem statisztának érkeztek.  Szuromi Áront sajnálatos akut betegsége hátráltatta és csak a 72. lett, Kálmán Erik és Horváth Csongor pedig késhegyre menő csatát vívtak az előkelő 20. helyért a 106 fős mezőnyben, ami most előbbi javára dőlt el. A mindössze 14 éves Czakó Bogi egy agilis teljesítménnyel elhappolta a szintén megsüvegelendő 15. helyet N16-ban, Kishanti Petra pedig az átfutó utáni trükkös és kemény útvonalválasztásban lehelte ki a lelkét, de szerencsére megtörni nem hagyta magát, a 24. hely lett az övé, amit fog ő még szebbre is satírozni. Mérő Dominika apróbb hibái az 52. helyre száműzték, de neki az első EB-je, ezt a lécet még ő is át fogja ugorni nem is oly sokára. Vékony Vanda 4. és Sárközy Zsófi 9. helye már csak azért is példás, mert egyikőjük sem a sprintre hegyezte ki a csúcsformáját, egyikőjük sem volt csalódott. Hanga ma nem találta a ritmust, az 50. helyével természetesen nem volt elégedett, de majd ha holnap beszabadul az erdőbe… Pataki Réka pedig kicsit túlpörögte a mait, több nagy hibát vétett saját bevallása szerint is a lábában lett volna a TOP 30. Majd holnap!

Végezetül idekívánkozik, hogy nagyon sok magyar szurkoló érkezett buzdítani a csapatot, amit a bagázs nevében is nagyon köszönök! Szükség is van rájuk.

A továbbiakban a három TOP 6 pódiumos versenyzőnk nyilatkozata következzék:

Gárdonyi Csilla – N16, 1. hely:
‘Bemelegítés közben az előrajtot végig megfutottam (800 m/45 m), hangolódva a terepen várható kihívásokra. Nem volt olyan nagyon bonyolult a pálya eleje, nagyjából azt kaptam, amit vártam. A lefelékben a lépcsős szakaszokon lassúnak éreztem magam, és nem mertem gyorsan futni. Az átfutón nem értettem, mit kiabálnak, és hallottam a csodálkozó hangokat, mikor beleoldalaztam a meredekben a magas fűben. Az átfutó pont utáni útvonalválasztást már előre megnéztem, úgyhogy az első kritikus részt sikerrel vettem. Az Air dugókám nagyon halkan csippant végig, de igyekeztem nem venni róla tudomást.

Volt szerintem egy rossz útvonalválasztásom a 7-esre, de szerencsére belefért. A vége előtt egy gonosz fiú leelőzött az egyik emelkedőben, de aztán egy kanyart jobban lecsapva sikerült visszavágnom. Fáradtan érkeztem a célba, de elégedett voltam a futásommal. Mivel az elején rajtoltam végig kellett izgulnom a versenyt, hogy elől maradok-e. Szerencsére sikerült, így sokkal jobb lesz nekivágni a holnapi normáltávnak.’

Jónás Ferenc – F16, 3. hely:
‘Magabiztos futással akartam hangolódni az általam fontosnak tartott normáltávra. A rajtban nem éreztem magamon nagy stresszt, sikerült megőrizni a hidegvéremet. Technikailag nem volt egy bonyolult kihívás, az útvonalválasztásokat sem éreztem nehéznek, kis különbségek voltak a megoldások között. Rövid, de szintes útvonalat választottam az átfutó után, és ez is bejött! A 9-es ponton a későbbi győztes előtt álltam még 5 mp-cel, de a 10-es pont előtti beugró engem is beugratott, azt hittem tiltott helyre futottam be, ezért visszafordultam és 50m túlfutás után realizáltam, hogy mégiscsak jó helyre csaptam be elsőre, ez a 30mp-es hiba később az aranyérembe került sajnos.

Sprinten nem voltak helyezésben megfogalmazott céljaim, de a hiba miatt bosszús vagyok, mert az arany mégiscsak szebben csillog. A normáltávot már nagyon várom, motivált vagyok és ezzel a mai futással el is tudtam magam helyezni a mezőnyben. Holnap mindenki drukkoljon, én mindent beleadok!’

Vékony Vanda Dóra – N18, 4. hely:
‘Max 30 percet melegítettem, nem éreztem szükségesnek többet. Nem voltam ideges, úgy éreztem tiszta a fejem. Az elejét technikailag és fizikailag is könnyűek éreztem, az átfutón kicsit megzavarodtam, nem találtam merre tovább, de végül sikerült a jó útvonalat választanom a következőre, és úgy érzem, végig a jó útvonalakat sikerült kiválasztanom. Nem tettem bele hibát, úgyhogy elégedett vagyok a végeredménnyel.

Az Air dugóka nekem is nagyon halkan jelzett vissza, de hamar megtanultam figyelmen kívül hagyni ezt a problémát. Arra számítottam, hogy ha a legjobbat kihozom magamból, akkor a TOP 20-ba bekerülhetek, ezért rendkívül boldog vagyok ezzel a 4. helyemmel. Fáradtnak érzem magam, de az erdei számokban terveztem nagyokat robbantani, úgyhogy nincs lazsálás, a holnapi normáltávon sem szeretnék ennél rosszabb helyezést.’”

Borítókép: Bíró Fruzsina
Fotó: Zsebeházy István