TrailO VB összefoglaló

Helytállt a magyar csapat.

Rendezés

Nem volt semmi bosszantó esemény, jó pályák, rendkívül segítőkész rendező gárda, akik szívükön viselték a sorsunkat. Ha valami megjegyzést tehetek, az, hogy feleslegesen riogattak az út minőséggel kapcsolatban (ez is jelzi ugyan a figyelmességüket), és egy kicsit erősebb modelnek jobban örültem volna. A VB lebonyolítás kritikája: a Team Official Meeting rendszerét felül kéne vizsgálni, mert ezt egy kicsit feleslegesnek érzem.

Egyéni verseny

Para
1. Jana Kostova (Csehország)
2. Pavel Dudik (Csehország)
3. Soren Saxtorph (Dánia)
4. Jegor Szurkov (Ukrajna)
5. Matti Mäntyniemi (Finnország)
6. Pavel Smatov (Oroszország)
28. Laáber Miksa
33. Tóth Károly

Idén, lenyűgőző fölénnyel Jana Kostova volt a legjobb, honfitársa Pavel Dudik, és a dán Soren Saxtorph előtt. Vannak tehát új nevek az első hatban. Meggyőződésem, hogy Miksában sokkal több van a második napi eredményénél, de nem lehet, vagy legalábbis nem valószínű az év egyetlen nagy versenyén a legjobbat produkálni. Legfontosabb számára, hogy biztosabbá kell váljon az időmérőkön. Karcsival szemben nem lehetett semmilyen elvárás, első külföldi versenye és nagyon büszke vagyok rá, hogy tudott a második napon javítani. A listán érkezett egy kérdés vele kapcsolatban, ezért elmondom, hogy ő a “szokásosnál” is hátrányosabb helyzetben van a kategóriájában, mert nem csupán a járásban, hanem a lyukasztásban és a beszédben is akadályai vannak, és ez az időmérőkön, de a kirendelt segítőjével való kommunikáció miatt a haladásban is sokat számít. Ő nem olyan rég kezdett komolyabban Trail-O-zni, ezért a rendezői alaptrükköknek nem tudott ellenállni, de majd belejön.

Open
1. Jari Turto (Finnország)
2. Martin Fredholm (Svédország)
3. Antti Rusanen (Finnország)
4. Lauri Kontkanen (Finnország)
5. Stig Gerdtman (Svédország)
6. Tomas Leitinsky (Csehország)
26. Bíró Fruzsina

Openben kevesebb hibával végeztek az élen, jellemzően azok, akik mindkét nap jól futottak, max. 1-2 hibát vétettek. A leggyorsabb a finn Turto lett, 50 mp döntött az élen a rutinos Martin Fredholm kárára. Hozzáteszem, akik idén fenn álltak, már korábban is voltak a pódiumon. Az viszont még nem fordult elő, hogy három finn is a hatban volt, szóval valamit azért számíthatott a hazai terep (ill. hazai térképészet). A cseh Tomas Lestinsky mentette a nem-skandinávok becsületét, egyben a paralimpiai kategóriára is figyelve mutatja, hogy Csehországban valamit jól csinálnak…

Bár nem voltak közel a tökéleteshez, a versenyeimmel nagyjából elégedett vagyok, a helyezéssel persze nem (bár sokkal jobb, mint tavaly, és Miksa is javított egy kicsit). Az időmérő hibákat nagyon fájlalom. Érdekes, hogy a második napit éreztem jobbnak, eggyel kevesebb hiba, de helyezésben az ért kevesebbet. Elég érdekesnek találom, hogy a második napon éppen azok a hibáim lettek, melyekre az óvások érkeztek (persze mind elutasításra került).

Csapatverseny

Szoros küzdelem volt az élen, de talán nem lepődött meg senki, hogy a svédek nyerték a csapatversenyt. A horvátok ezüstérme szépen csillog, bár évek óta dobogón vannak, harmadikok lettek a dánok. Aztán Finnország, Norvégia, Litvánia. Minden okunk megvan az irigységre, habár esetünkben annak is örülni kell, hogy egyáltalán részt vettünk a csapatversenyben és megszereztük a 15. helyet (épp mint tavaly). Talán furcsán hangzik, de ez sem sikerül mindenkinek és ez jelzi, hogy Magyarországon van Trail-O sportág.

Az eredményekhez hozzátartozik, hogy a dobogón csak egy kerekesszékes versenyző foglalt helyet, a pódiumon (1-6. hely) összesen két olyan fiú, aki a versenyt végig ülve teljesíti. Az eredménylistákban is látszik, a helyszínen meg pláne, hogy nem egyenlő feltételekkel versenyez a kétféle sportoló. A magyar csapat teljesítményéhez hozzá kell tenni, hogy rajtunk kívül csak egy csapat indult két kerekesszékes versenyzővel. (Az IOF Trail-O bizottsága dolgozik a csapatverseny megreformálásán, bár szerintem, nem az esélyek – kategóriák és nemzetek közötti – kiegyenlítése a cél, de erről még később írok.)

Tempo VB

Ahogy az várható volt, a 24 fős döntő számunkra nem nyílt meg. Ahhoz képest nem is voltunk oly távol tőle, 510 másodperccel be lehetett jutni, nekem 568 lett, öt hibával. Sokkal több hiba is belefért, ha valaki gyorsabb volt. Szerintem remek ötlet, hogy a döntő nem újraindult, hanem kaptak még 5 állomást (3 feladatot). A világbajnok Pinja Mäkinen lett (FIN), talán a módszere is más, mert nem volt annyira sebes, mint a többiek az élen (azért elég gyors ő is), de összesen 1 rossz választ adott (39-ből). Ez igen! Az eredménylistában őt követők 5-8 hibát ejtettek a gyors válaszaik mellett, így lett ezüstérmes Marit Wiksell, a bronz Lauri Kontkanené.

Az eredményeinket annak fényében kell értékelni, hogy milyen csekély lehetőségünk volt a felkészülésre, más válogatottakkal szemben nem tudtunk külföldön versenyezni vagy edzőtáborozni, és egyikünk munkája sincs összefüggésben a térképészettel, tájfutással. Nincs csapatvezetőnk, mindent magunk intézünk. Az egyre erősödő nemzetközi Trail-O mezőnyben ezek olyan hátrányok, amelyek tulajdonképp csak a tisztes helytállást teszik lehetővé. Az bizonyos, hogy a legnehezebb körülményekkel megáldott válogatott a miénk.

Összességében jó volt Vuokattiban lenni, nagyon büszke vagyok a fiúkra, hogy vállalták a részvételt és a jelentős anyagi terhet, valamint a megterhelő hosszú utazást, pályaudvaron éjszakázást stb. és örülök, hogy nehézségeink ellenére még mindig ott vagyunk a nemzetközi Trail-O életben. És köszönöm Gergőnek, hogy segítette a fiúkat a túrán, nélküle nem ment volna!