Hosszútávú OB

Ki tudja, hol a Geresdi-dombság? Vagy a Mórágyi-rög? A Hosszútávú OB résztvevői már azt is tudják, milyen ott a talaj, melyik úton hány kidőlt fa van és hol vannak az emberevő pocsolyák.

Az intim viszonyt a kétnapos Maccabi Kupán lehetett kialakítani, amelynek második felvonása volt maga az Országos Bajnokság.

bataapati

Bátaapáti (fotó: Naspolya Panzió)

A Maccabi rendező gárdája szokásától eltérően – és talán kicsit a homok minden válfaját felmutató, tavalyi Középtávú OB ellentételezéseként is – nem alföldi terepet választott, hanem egy tolna-megyei helyszínt, a leginkább az atomtemetőjéről ismert Bátaapátit. A löszből felépülő, meredek dombok az előző napok esőzései következtében rosszabbik arcukat mutatták, jelentősen megnehezítve ezzel az amúgy sem könnyűre tervezett versenyt. Ezt a versenyzők – vérmérséklettől és talán kicsit eredménytől függően – különbözőképpen reagálták le:

Rózsa László (F21E, az idei bajnok)

“Jó rendezvény volt a HOB Bátaapátiban. Erősek voltak a pályák, de jó térképen, jó háttérmunkával, rugalmas rendezéssel jót versenyeztünk.”

Bedő Csaba (F21E, a tavalyi bajnok)

“Az első napot imádtam nagyon nagyon jó volt, annak ellenére, hogy mekkora volt a sár, lehetett élvezni az egészet, olyan igazi első élményverseny hangulata volt. A második nap szöges ellentéte az elsőnek. Örültem, hogy felszáradt az erdő egy kicsit, de ennyi volt az egész öröm a versenyben. Na jó, meg három lejtmenet. De ezeket leszámítva voltak bajok a térképpel és az utak jelölésével. A pálya rengeteg felesleges szívatást tartalmazott, mindenféle élvezetet kiölt. Szerintem ilyen korai versenyt, ami ráadásul hosszútávú, nem kellett volna ilyen szintes terepre hozni, de lehet csak a puhányság beszél belőlem.”

Tamás Tibor (F21E, idei bronzérmes)

“Nekem a térkép egy kicsit furcsa volt, olyan érzésem volt, mintha tízezres térképen készültek volna az előmunkálatok és le lett kicsinyítve, ami egy kis torzítást eredményezett. Engem az zavart, hogy a tájékozódást segítő objektumok (pl. magasles…) annyira el voltak a térképen halványítva, hogy tekerés közben nem látszottak, így elveszítették funkciójukat. Főleg a térkép szélén lett volna ez fontos. A második nap férfi elit pályája szerintem nagyon jóra sikeredett, és ahogy a berajzolgatósban megnéztem a többit, azokban sem volt hiba. Nagy előnyben voltak azok akik első nap is indultak, de hát úgy kell a vasárnapi bringásoknak!”

Holluby András (F21E, idei diszkós)

“A pályák kemények voltak, amit az. hogy sok eső volt még sokat nehezített. Talán tényleg nincs szokva a mezőny ilyen emelkedőkhöz és egyéb gyötrelmekhez, de végül is ez a legkeményebbnek szánt OB volt.”

Kézsmárki Ágnes (N21E, ezüstérmes)

“Nekem első nap volt erős késztetésem a diszkóra, amikor a 8-ason realizáltam, hogy vissza kell harcolnom magam a kimaradt 7-esre. Aznap bántam, hogy neveztem, de leginkább a sár miatt. Második nap viszont az előző napból tanulva nem vártam többet az ösvényektől, mint amiket adtak. Ráadásul addigra száradtak is, jobbak lettek.”

Vekerdy Zoltán (F50)

“Az asztal mellett átböngészve bizony rá kellett jönnöm, hogy az utolsó helyeim mindkét napon nagyon megérdemeltek voltak: tájfutó fejjel tájékozódtam, és a kapaszkodáskiváltó, nyerő, nagy kerüléseket meg sem gondoltam a verseny során. Így hát összezsíroztam a lejtőket, és kiköptem a tüdőmet a felfelékben… Ha még két kilométert felfele kellett volna menni, akkor bizony még most is ott feküdnék valamelyik fa tövében.”

Nagy András (F40)

“A súlyom ezen a sáros terepen nagy teher volt és gyenge voltam mint a harmat. A verseny nagyon jó színvonalon, késések, hibák nélkül a versenyzők igényeit figyelve lett megrendezve.”

Weiler Zsolt (F50)

“A fizikai kihívás (pályák méretezése) szerintem teljesen rendben volt , az előző napi esők a bringázás technikai kihívását növelték, nekem még belefért. Igazi bravúr volt ekkora kis területre ennyi jó átmenetet és változatosságot betervezni!. Jó lenne ugyanezzel a versenyközponttal, szállással a térképet kiterjeszteni, szívesen bejárnám még a szomszédos területeket is, szép völgyek vannak a környéken.”

Dosek Ágoston (F50)

“A verseny kondícionálisan igényes volt, és kerékpározás technikailag sokat követelt. Tájékozódásilag kevesebbet, de hosszútávra megfelelt.”

Horváth Adrienn (N21B)

“Szombaton ugyan az egyik átmenet miatt bosszankodtam, de amikor kiértem a ponthoz, és láttam, hogy milyen szép helyen van, úgy gondoltam, hogy megérte a szenvedést, míg oda eljutottam.”

Krasznai Orsolya (N40)

“Ami negatív volt, azért csak magamat hibáztathatom. Azt hittem, hogy azért, mert a 40 éves tájfutó pályafutásom alatt valamennyire megtanultam tájékozódni és néhányszáz kilométert letekertem bicikliutakon, már tudhatok tájbringázni. Na, ebben kellett nagyot csalódnom. Nem kis kihívást jelentettek a sáros, gyökeres meredek utak  felfelé is, lefelé is. Maradt a biciklitolás, meg a kilométer spórolás érdekében való taktikázás. Így éltem át olyan kalandokat, amit kevés más 50 éves nő, mint bozótban való iránymenet biciklirángatással, bicikliátlendítés patakon, kerítésen,stb. Szóval nagyon kalandos volt, de ezt azért még gyakorolnom kell! De fogom is, mert nagyon izgalmas.”

Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a rendezés hibátlan volt, a körítés pedig pazar, csupán a terep víztartalmával és a térképpel kapcsolatban érkeztek kritikák.

mtbo_hob_2014_500px

A verseny viszonylag sima győzelmeket hozott, amiben nem kis szerepe volt az esélyesek sorozatos mellényúlásának is. Férfi elitben Rózsa László (MSE) győzött, második helyre Egei Tamás (SPA), harmadikra Tamás Tibor (DTC) futott be. A női elitben az OSC szerezte meg mindhárom dobogós helyet, az élen természetesen Füzy Annával, akit Kézsmárki Ágnes, illetve Benke Noémi követett.

További magyar bajnokok:

F15-17 Egei Patrik SPA

F18-20 Kirilla Péter DTC

F40 Mesics Péter SMA

F50 Dosek Ágoston OSC

F60 Bunyik László MEA

N18-20 Kinde Vanda SPA

N40 Németh Zsoltné VHS

Eredmények