2010. február 09., kedd

Utolsó frissítés:2010.02.07. 11:04:20

Itt vagy most: Kezdőlap

Kicsit sárga, kicsit savanyú

E-mail Nyomtatás PDF
Kiadtuk a jelszót, hogy legyen sítájfutó magyar bajnokság! és lett sítájfutó magyar bajnokság! Ha nem is ideális körülmények között, de az ember két év szünet után ne legyen telhetetlen, ráadásul láttunk már ennél sokkal kritikusabb hóviszonyokat is mind Ausztriában, mind Csehországban, pedig ezek a környék sítájfutó nagyhatalmai. Mit várjunk akkor az Eplényi havasoktól? A legutóbbi itteni próbálkozást azóta is könnyes szemmel emlegetjük, akkor pár centi hó olvadozott a tavaszi +8 fokban. Mennyiségre most sem volt sokkal több, de legalább hideg volt hozzá. Ebből próbálta meg a VBT kihozni, amit lehetett.
�
Azért mi tagadás, a rendezés alatt nemcsak a hó miatt rezgett a léc. Kicsit több szervezettség nem ártott volna, mondjuk a rajtba, ahol két ember próbálta egyetlen kordon nélkül féken tartani a versenyzőket, vagy akár a váltóhoz, amely szinte önkiszolgáló jelleggel ment, de szerencsére� mezőny fegyelmezetten lebonyolította ezt is. Itt fel lehet fedezni némi rutinhiányt, de elsődleges oka a főszervező megbetegedése lehetett: Hites Viktor már szombaton is zöld arccal, zombiként lézengett a hómezőn, majd vasárnapra végképp kidőlt. Hátrahagyott emberei tisztességgel, de meglehetősen minimalista módon fejezték be helyette a művet.

Rajtol a váltóA rendezés számlájára írható legnagyobb hibát talán a fűtött helység hiánya jelentette, volt ugyan egy öltöző 300 méterre a céltól, de abba úgysem fért el mindenki, legtöbben az autóikba menekültek, vagy a több tábortűz egyikét próbálták körülállni, végső esetben pedig a büfésátor feleseivel melegítették magukat: egy szó mint száz, a szombati -5 fokban ennek meglehetősen gulág-hangulata lett. A vasárnapi ónos esőről már nem is beszélve, bár az már annyira durva volt, hogy akár poénra is lehetett venni. Kár, hogy a mezőny egy részét ez elriasztotta, ráadásul még nagyon papírkutyának sem tarthatjuk őket: a közutak is életveszélyesek voltak, igazán érhető volt, ha valaki inkább otthon maradt.

Pedig, ha másért nem, a pályákért érdemes volt eljönni, azok mindenképpen ötöst érdemeltek. Nem tudom, ki tervezte, de van érzéke a sítájfutáshoz: egy pár megbocsátható, kényszerszülte átmenetet leszámítva kifejezetten gondolkodtató volt, nemcsak a jobbra vagy balra kérdésében kellett dönteni, hanem a számos alternatíva között a szintet, a levágások lehetőségét, és nem kis részben a lecsatolást is figyelembe kellett venni: szinvonalában felért az eddigi csúcsot jelentő, két évvel ezelőtti mátraszentimrei OB-hoz, bár stílusában teljesen mást képviselt: agresszívebb, steigesebb, szlovákos pályát.

és még milyen jó lehetett volna, ha hó is van rajta... Az túlzás, hogy nem volt, de finoman szólva kevés: a legkisebb kavics is kilógott belőle, hátmég a sípálya fejnyi kövei, de hasonlóképpen az összes gally, illetve keréknyom; ilyen körülmények között az ember még a kövező lécére is részvéttel tekint. Szombaton még legalább minőségre jó volt, vasárnapra viszont mindezt még egy fél centis jégréteg is belepte: mi a kihívás, ha nem ez?! A kevés hónak köszönhetően két stílus képviselői értek el kiugró eredményt: aki nagyon tudott síelni vagy aki nagyon jó futó. Előbbieket pl. a Gond család képviselte, ahol Balázs toronymagas győzelme igazából borítékolható volt, az viszont meglepetés, hogy öccse, az alig 17 éves Gergő a felnőtt mezőny harmadik helyére tudott befutni! A másik véglet Gösswein Csabi volt, ő futótudásában bízva a pálya nagy részét léc nélkül tette meg és ez fényesen bevált neki: negyedik helye, alig két percre a dobogótól, azt hiszem, messze jobb, mint amit remélt.

A női elitben igazi nemzetközi mezőny jött össze: három szlovák válogatott is ellátogatott ide legyalázni a felszerelését, illetve egy finn vendégmunkás is benevezett, hogy - elmondása szerint - életében először kipróbálja a sítájfutást. Az biztos, hogy ennél egzotikusabb körülményeket már nem is találhatott volna... Marosffy Orsit azonban senki sem tudta megfogni, majd akkora előnnyel nyert, mint Bazsa a fiúknál. Második a szlovák Dasa Mihalova, harmadik Szivák Ildi lett, a magyar bajnoki bronzérmes pedig a szülőszobából éppen kilépett Simon ágnes.

A lányok, a lányok...A váltón a felnőtteknél két nagy harc volt kilátásban: a lányoknál a Vasas (Szivák Ildi, Kaufmann Brigi) és az OSC (Füzy Anna, Marosffy Orsi), míg a felnőtt férfiban a HSE (Kiácz Bence, Csúcs Klaus) és a TTE (Gond Balázs, Déry Attila) között. Az előbbit többszöri oda-vissza előzés után végül is Orsi kiváló utolsó futása döntött az OSC javára, az utóbbiban azonban elmaradt a küzdelem: Déry Ati már az első körön kihagyta a befutópontot, így Klaus feleslegesen nyerte sorra a pályákat, a HSE akkor is győzött volna, ha negyed órával rosszabbat mennek.

A váltó eredményhirdetésére aztán az ónos eső is elállt, ami nagyban növelte a jókedvet. Ekkor már úgy éreztem, egész jól szórakoztunk (bár a lécem talpára a mai napig nem mertem ránézni). Igazán kár, hogy az időjárás így elbánt ezzel� versennyel. Azt a pár rendezői hiányosságot észre sem vettük volna, ha 30-40 cm porhóban és napsütésben történt volna mindez. Talán majd legközelebb...
�
Eredmények �

Hozzászólás

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:

Szavazás

Milyen az új honlap >>






Eredmények

Új hozzászólások