MTFSZ Portál

Nálunk nem ez volt a felállás. Eleve nem a véghajrára készültünk, meg próba is volt, hogy milyen pozíciókban tudnánk jókat menni. Bízva a nyers erőben azt találtuk ki, hogy akkor én indulok a tömegrajtban, hátha az, ami igaz lehet a lányokra, rám is igaz tudna lenni. Ezután megy Anna, hogy ne őneki kelljen hajráznia, így Dani maradt a végére. Nem tudjuk, hogy mennyire lett volna más a vége, ha nem így állunk fel.

A rajt

Tipikus Le Mans rajt volt, vagyis a bringákat le kellett tenni elöl a földön,majd térképpel odafutunk hozzájuk. Ez így szép is lett volna, csak épp olyan káosz volt, hogy ki hol áll és hogy hova teszi a bringáját, az nem volt összhangban. Sikerült helyet cserélnem egy német lánnyal, így mindketten jobban elértük a bringát. Igaz, hogy nekem így is mindenki mögött keresztbe volt jó, de legalább nem tapostuk egymást el.

Anna szőnyegragasztós módszerének hála pillanatok alatt nyeregben voltam és a nyírt pázsiton megkezdtem a versenyt. A térképrajtig még igazgattam a sebtében felragasztott térképet, közben lassan elmentek páran mellettem, de legalább így nem nekem kellett kitalálni, hogy merre is vannak a szalagok.

Első szakasz

A térképrajtnál a mezőny három felé vált, nekem a jobbra tarts volt a szerencsés. Azt nem láttam, hogy valaki elhúzott volna az én társaságomból, így az első pontra 4. helyen érkeztem közvetlen a többiek után.

Rossz minőségű úton indultunk felfelé. Itt nem érdemes harcolni, mert az rengeteg energia, le is maradtam vagy húsz méterrel, de ez eltűnt, amikor azt eleje megállt tájékozódni. Én is megálltam, mert sokan leszálltak a gépről és futva elindultak a jobbra, a domb irányába. De egy dán sráccal végül úgy döntöttünk, hogy mi nem arra megyünk, hanem tovább. Kicsit bizonytalanul, egy hatalmas tarvágáson keresztül átfutva értük el a második pontot.

Dán srác továbbra is előttem maradt, egy kis, viszonylag primitív átment következett. Ugyan a támadást párhuzamos utakon csináltuk. A hármas pontnál aztán előkerült egy olasz srác is.

Pont után maradtunk a nyiladékon, aztán jobbra és a nyiladék rá is vezet a pontra, bár ez nagyon sok a legrosszabb minőségű úton. Az olasz és a dán is arra ment, én inkább kerültem, mert féltem a pöttyözött úttól, hátha olyan tarvágás mint a második előtt... Jól is tettem, mert hamarabb kanyarodtam vissza a negyedikre vezető útra, mint az két másik versenyző.

Második szakasz

Itt még nem tudtam, hogy a barátaim nem velem jönnek majd, de a semmiből előtűnő finn versenyző után vetettem magamat teljes nyugalommal. Később megdöbbenve láttam, hogy a sárban alig megy, és az út végén nem is arra fordul, amerre én. Amúgy az ötös pont könnyű préda volt, ráadásul sehol senki...

Kicsit megálltam, mert gyanúsan egyedül lettem, és a térkép is lobogott a tartón. Egy kis hiba itt most sokat jelenthet volna, mert nem tudtam volna gyorsan korrigálni. Egy kis átvágással (bringa a vállon) rámentem arra az ösvényre, ami a legrövidebb úton vitt a támadóponthoz. Térképolvasás, aztán jobbra rá a hatodik pontra.

Visszafordulás, egy jobbkanyar (itt láttam meg, hogy vannak mások rajtam kívül az erdőben, de nem arra mennek, amerre én), újabb tájékozódás, mert egy nagyon kis sövényt kellett megtalálni. Meglett, elindultam rajta, de tényleg rossz volt a minősége. Éles kövek és járhatatlan szűkületek, kicsi, de meredek emelkedések. Lassítottam, hogy ne legyen defekt/láncszakadás, így cserébe egy három fős csapat, akik mögöttem voltak, gond nélkül jöttek utánam. (Ádám itt kapott defektet kicsit később.)

Harmadik szakasz

Jött egy hosszabb húzás. Bringa vállra, le a dózerre, azon meg teljes sebesség, hátha el tudok tűnni az elágazás előtt. Nem biztos, hogy a legjobb volt az útvonalválasztás, de mindenki utánam jött végül. Egy rövid, de meredek emelkedőn utolért a három másik versenyző, a pontra egyszerre értünk oda. Ez az átmenet nagyon kivett belőlem fizikailag a sebesség miatt.

Vissza, le a sziklákon, ki a nagy útra, élesen jobbra, el a nyílt rész mellett, fel a dombtetőre. Fej-fej mellett ment mindenki, hogy a lejtőkre elsőként érjen oda. Durva küzdelem volt ez az átmenet, a kilences pont szinte csak egy apró megállás volt. A versenytársak kifullasztása volt a célom, hogy esetleg a lefelében el tudjak szakadni tőlük.

Itt rossz, ám kellemesen lejtő utak jöttek. Nekem ez fekszik, itt tudok gyorsulni. Be is értem egy olasz srácot, aki még előttem esett rá lejtő alján jobbra induló ösvényre, de a pontról már előtte kanyarodtam le.

Balra a pont után, ki a rét széléig és ott jobbra lefelé. A település melletti murván beértem egy finn bringást, de a mezei kis ösvényen vissza tudott előzni. Az olasz még mögöttem volt a pontnál, ő és a finn valószínűleg a hosszú átmenetben nem arra mentek, mint én, így kerülhettek elém, mert azok, akikkel a hegytetőn, a 78-as pont előtt küzdöttem, nem voltak sehol.

Az átfutóra az olasz is elém került, kezdtem komolyan fáradni. A célzónában a sok szurkolás lelkileg segített egy kicsit, de így is lemaradtam a két ellenfelemtől. Aztán a településen két kanyarral rá a pontra. A célom a felpörgés volt.

Negyedik szakasz

Az aszfaltos emelkedőn sikerült összeszedtem magam, és szint már nem volt sok hátra. Szerencsére az olasz srác is lassult, így még láttam, hogy melyik ösvényen veti be magát az erdőbe. Aztán egyedül maradtam, de a kis benőtt gyökeres ösvényt jól elkaptam és meg is volt a tizennégyes.

Visszafordulás, jobbra egy újabb mini ösvényen, ki a rétre és át a vízmosáson. A túloldalon felszedtem a váltóval egy faágat, amit csak másodszorra sikerült eltávolítani rendesen. De a pont könnyű préda volt ismét.

Jobbra el a nagy útig, azon balra, majd a következő ferde útnál ismét jobbra. Lassítottam, hogy ne menjek túl a fontos elágazáson.

Pont után egyből jobbra, végig a nyiladékon, balra le, de észre kellett venni a kis ösvénykét a vízmosásban. Kis bizonytalanság, de meglett. Hirtelen előttem termett egy kerítés, jobbra valami minimális átjáró. Erre nem készültem, így ellenőriztem a térképet, majd felfutottam az utcáig. Kicsit bizonytalanul, de meglett a tizenhetes.

A befutóra már csak az volt a kérdés, hogy aszfalton, vagy egy kicsit rövidebb talajúton. Az aszfaltot választottam, messziről látszott a befutópont, az olasz és a finn viszont nem. Ennyire lemaradtam volna?

A kis füves kanyar után Anna kezébe csaptam, innen te mész tovább! Végül a kiskörben vagy nekem volt rövidebb, vagy a másik két versenyző tévelygett, de előttük érkeztem meg.

A célban mondták, hogy 5. hely, kb. két perccel lemaradva a legelejétől. Ilyet még nem mentem, de remélem, hogy augusztusban meg tudom ismételni. Aztán kiesett egy csapat előlünk, majd még később egyet kizártak, így lett a végeredményben egy olyan szám, hogy a magyar váltó a 3. helyen érkezett.