MTFSZ Portál

A nőknél az első futamban ismét Tatjana Rjabkina nyert, aki úgy tűnik, remek formában van. Mögötte Lina Strand és Signe Klinting végeztek a dobogón. A második futamban Tove Alexandersson 1:40-nel verte Minna Kauppit, harmadik Sara Lüscher lett, aki már tegnap is ugyanebben a pozícióban jutott be, Domján Zsuzsanna a 23. helyen végzett. A harmadik futamban Simone Niggli két hibája miatt ezúttal csak szűken nyert Amélie Chatang és Iveta Duchová előtt, de továbbra is százszázalékos a VB-n. Bár az előtte induló Gyurkó Fanni először leszakadt az immár tizennyolcszoros világbajnokról, Simone hibáinak és saját higgadt versenyzésének köszönhetően később újra fel tudott futni rá, és így az ötödik helyen kvalifikált.

A férfiaknál az első futamot Thierry Gueorgiou nyerte (úgy tűnik az EB-n elszenvedett sérülésnek már nincs nyoma), második lett a szám aktuális Európa-bajnoka, Olav Lundanes, harmadik pedig Lucas Basset; Baumholczer Máté 22. lett. A második futamban Gernot Kerschbaumer megverte a specialista Valentin Novikovot és az első felnőtt VB-jén szereplő norvég Magne Daehlit, Lenkei Zsolt a 12. helyen jutott be a döntőbe. A harmadik futamban is az esélyesek voltak elöl: Carl Waaler Kaas, Fabian Hertner és a már tegnap is remeklő Edgars Bertuks; Zsebeházy István a 22. helyezést érte el.

Holnap 12 órakor a középtáv döntő következik, Gyurkó Fanni 13:05-kor, Lenkei Zsolt 14:01-kor rajtol.

Utolsó módosítás 2012 július 16. (hétfő) 22:50

Megtekintve 577 alkalommal

Közzétéve Nemzetközi tájfutás

Add hozzá

Molnár Péter

legújabb bejegyzései Molnár Péter

Továbbiak a kategóriából: « Három magyar a hosszútáv döntőjében Minna Kauppi és Edgars Bertuks nyerték a középtávot »

Szólj hozzá

A(*)-gal jelölt mezők kitöltése kötelező! Alapvető HTML kódok engedélyezettek.

Vissza az oldal tetejére

Friss blogbejegyzések

Fekete Ágoston: Rövidre sikeredett Nógrád Nagydíj

Egy ideje nem hallhattatok rólam, s ez részben amiatt van, hogy az utóbbi versenyekről nem volt nagy kedvem írni, vagy nem is tudtam volna mit. Elég sokat edzek mostanában, de valahogy (a megyei versenyeken kívül) nem tudok nagyon jót futni. A CESOM-ot és a Postás Kupá is elrontottam, s ez nagyban a technikai hibáknak volt köszönhető.

Éppen ezért már nagyon vártam a Nógrád Nagydíjat. Végre egy átlagos, valamennyire szintes, normális erdőben futatok - gondoltam. Sajnos azonban ez a verseny sem úgy sült el, ahogyan azt előzetesen elképzeltem.

Már 30 perccel a verseny kezdete előtt melegíteni kezdtem. Egyébként a verseny a sprinttel kezdődött, ami egyben válogató is volt. Kicsit kapkodva értem a rajthelyre. A második kordonban azonban észrevettem, hogy a nagy kapkodásban ott felejtettem a táskámnál a tájolót. Gyorsan kiugrottam érte, és hoztam is vissza, nehogy lekéssem a rajtot. Azonban a probléma az volt, hogy ez alatt a másfél perc alatt 500 métert sprinteltem oda-vissza összesen. A rajtot épphogy csak 10 másodperccel késtem le, de elveszítettem a teljes koncentrációmat, és persze ideges is voltam. Ez után nem csoda, hogy többször is belehibáztam 10-20 mp.-ket a pályába, és a futás sem ment zökkenőmentesen.

A 4-es pont felé már teljesen összezavarodtam, úgy cikáztam az ellenörzőpontok között, mint a flippergolyó. A 4-es és 5-ös pont körül ha jól számoltam, 6 ellenőrzőpontot érintettem (beleértve a helyes pontokat is).

Innen már egy kicsit helyreállt a dolog, technikailag már nem is hibáztam többet, de ettől függetlenül a futás rosszul ment, így csak a 11. helyet értem el, ami közel sem nevezhető jónak, hiszen magamban az első 5-be kerülést tűztem ki célul. Utólag nagy hiba volt visszafutni a tájolómért, hiszen egyszer sem használtam.

A délutáni váltó: 3x3-as váltóban a családi kategóriában indultam apukámmal és testvéremmel. 3. futó voltam, így az első két futót némileg figyelemmel tudtam kísérni, és el kell hogy mondjam, nagyon izgalmas ez a versenyforma! Saját véleményem szerint a sprint-váltó OB-n (amit 2014-ben rendeznek meg először) is inkább ehhez a 3x3-ashoz kellene ragaszkodni.

Végre váltanak. Indulok a pályán iszonyú sebességgel, gondoltam egy 1000 méteres pályán nem kell spórolnom az energiával. Gyors, pörgős pálya, semmi kihívás. 3-as pont után száguldok lefelé, kicsit sziklás. Jön a gallyrakás, ugrok egy nagyot, megbotlok... hatalmas esés. Egy pillanatra kimarad minden, érzem hogy a szemem körül fáj, de felkapom magam és rohanok tovább. Következő másodpercben már érzem is, hogy a csuklóm sincs rendben, mozdítani sem tudom. Ez után az SI használata sem volt egyszerű, mert másik kezemben térkép+northcompass. Ez pontonként elég sok másodpercet jelentett, s ez főként az éppen arra a ponrta érkező sporttársakat zavarta. Már a pálya felénél tartok csuklóm elviselhetetlenül fáj. Meg mostmár a bal lábszáram is. Eléggé összeesett a mozgáskordinációm, olyannyira, hogy a sáros úton esek még egy méreteset. A célba beérkezve nagyon hamar be kell hogy valljam magamnak - nincs folytatás, 1 pálya volt ez mára. Megyek a versenyorvoshoz, ő berögzíti a csuklómat, s azt mondja nem csont, hanem valami "lágyabb" rész, de biztonság kedvéért menjünk be Balassagyarmatra röntgenezni.

3 óra múlva Gyarmaton, röntgen után az orvos vizsgálja a felvételeket, és mondja: 'ez sajnos csuklótörés'. És ebben a pillantban rögtön tudtam, hogy emiatt jó része kimarad az idénynek. A legroszabb időpontban: diákolimpia és a két OB előtt.

A kezem már jól van, de sajnos így egy időre búcsozom ettől a blogtól, amíg nem tudok újra versenyezni. Valakik megpróbálják törött csonttal is a versenyzést, de én inkább nem kockáztatok ezzel. 4-5 hét gipsz + utána a "lábadozás". Megpróbálok minél hamarabb felépülni, ennyit viszont ígérhetek.